Hű, ez hó

Itt tartózkodásom eddigi legnagyobb természeti élménye a havazás volt, meg az, hogy éppen a tavasz első napjaiban hullott. Egyik reggel kinéztem az ablakon és különös látvány fogadott. Havazott az éjjel! Sosem láttam még havat ennyire közelről, ezért csodálkozva néztem, ahogy belepte a kertet. Kollégám megkérdezte, hogy van-e kedvem hóangyalt csinálni.
…nekem ne volna? 🙂
Gyerünk!

Előkerült a meleg csizmám, felkaptam a köpenyem és kiszáguldottam a hóba, mert már nagyon be voltam sózva, vagy inkább havazva!:)
Természetesen az első dolgom volt belefeküdni egy hókupacba! Szuper érzés volt és persze nagyon hideg is. Annyi hóangyalt készítettem, öröm volt nézni. A köpenyem persze percek alatt beázott, így kicsit felfüggesztettem a havas tevékenységet…

hoangyal

…de nem sokáig, mert mindenképpen ki szerettem volna próbálni a hóember építést.  Besötétedett, mire elkészültem a hóemberemmel, ami olyan magas lett mint én. A szeme két gomb lett, az orra pedig sárgarépa. 🙂

Alaposan el is fáradtam a nagy munkában, nem tudtam, hogy így kiveszi az ember erejét. A szemem majd leragadt, míg melegedtem a tűznél, úgyhogy gyorsan forró fürdőt vettem, megvacsoráztam, majd nagyon hamar elaludtam. Így telt életem első havas napja. 🙂

 

 

 

 

 

Hű, ez hó” bejegyzéshez egy hozzászólás

Új írása

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Powered by WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: