Nőnap

Az ENSZ világnapjai között március 8-a a nők napja, az irántuk tanúsított tisztelet és megbecsülés kifejezésének napja, melynek történeti hátterét a nők egyenjogúságára, választójogának megszerzésére, szabad munkavállalására, szociális és gazdasági jogaik kiszélesítésére, hátrányos megkülönböztetésük megszüntetésére irányuló törekvések alkotják. Magyarországon 1948 óta ünneplik ezt a napot, és hogy Indiában ünneplik-e a nőket? Nos….

Igen, ünneplik a nőket Indiában. Az istennőket. Sokszor. Vannak olyan fesztiválok, ahol 10 napon át zajlik annak az ünneplése, hogy valamely istennő legyőzte a világpusztító démont. Azt a démont, mellyel a férfi istenek sem tudták felvenni a harcot. Ez a Navarátri – Az istennő kilenc éjszakája. Az egyik legnagyobb hindú vallási ünnep, melynek jelentése ’kilenc éjszaka’. A rituálékkal gazdagon átszőtt ünnepsorozatra szeptember-október hónapokban kerül sor, amikor kilenc éjjelen és tíz nappalon át tartó felvonulásokkal, templomi szertartásokkal, színházi előadásokkal, koncertekkel, táncokkal tisztelegnek a nagy Istennő, Déví és az ő különböző megjelenési formái előtt. Az ünnepkör az őszi aratási ünnepséget is magában fogalja, hiszen az Istennő, mint a Természet anyja, illetve mint Földanya, a teremtőenergia birtokosa, az élet, a termékenység felelőse, fenntartója is. A régi hagyományokra visszavezethető ünnep pontos eredete nem ismert, de az bizonyos, hogy 14. századi kéziratok már útmutatásokat tartalmaznak az ünnepre vonatkozólag, míg történelmi feljegyzések a 6. századra vezetik vissza. A Navarátri fesztivált – vagy ahogyan India keleti és északkeleti államaiban nevezik – a Durgá Púdzsát, az Istennő pusztító, egyben védelmező erejű megnyilvánulásának, Durgá istennőnek szentelik.

Durga_Puja_kicsi
Durgá Púdzsá (Forrás: Wikipédia)

A harcos istennőt a férfi istenek haragvó ereje hívta életre, amikor a világot feldúló Mahisa nevű démonnal már egyikük sem tudta felvenni a harcot. Haragjuk eredményeként megszületett Durgá, akinek minden isten ajándékul adott egy fegyvert, ezért az istennőt nyolc vagy tíz karral ábrázolják, kezeiben azokat a fegyvereket – kardot, íjat, nyilat, diszkoszt, buzogányt, villámot, lándzsát, háromágú szigonyt – tartja, melyekkel a bivaly vagy férfi képében ábrázolt, alakváltó démont legyőzte.

Mahisa elpusztítójaként az istennőt Mahisászuramardiníként is említik, és gyakran ábrázolják úgy, hogy az istennő lábbal tiporja a bivalydémont, aminek hátába háromágú szigonyát szúrja. Durgát kilenc megnyilvánulási formája (Navadurgá) segítette a harcban, akik a végső győzelem napján az Istennővel eggyé olvadva Durgáként jelentek meg, és mértek pusztító csapást a démonra, helyreállítva ezzel a világ rendjét. A Navarátri ünnepsorozatban az Istennő kilenc aspektusának (Sailaputrí, Brahmacsáriní, Csandraghantá, Kusmandá, Szkandamátá, Kátjájiní, Kálarátrí, Mahágaurí, Sziddhidhátrí) démonnal vívott küzdelmét jelenítik meg, a tizedik napon pedig a Durgában összpontosuló valamennyi istennőt és a gonosz felett aratott győzelmet ünneplik. A győzelem napjához kapcsolódó rituális eseménysor végén a Durgát és a kilenc istennőt mintázó agyagszobrokat ünnepi menet kíséri a folyóhoz, ahol a vízre bocsátott agyagfigurák az isteni kozmoszban való feloldódást jelképezik, szimbolikusan visszatérnek abba az energiaközegbe, mely létrehozta őket.

durgapuja
A szobor víz alá merítése. (Forrás: http://sandynoel.blogspot.hu/2012/10/durga-puja-2012.html)

De mi a helyzet azokkal, akik nem istennők, hanem “csupán” földiek: húgok, nővérek, sógornők, feleségek, kislányok, lányok, nők, anyák, nagymamák, özvegyek?

A nő Indiában
Egy olyan irodalmi megközelítésből kezdeném, mely talán többek számára ismert. 1873-ban Franciaországban jelent meg Jules Verne regénye, 80 nap alatt a Föld körül címmel, mely arról szól, hogy a londoni úriember, Phileas Fogg és francia inasa Passepartout egy fogadás keretében világkerülő utazásra vállalkozik London – Szuez – Bombay – Kalkutta – Hongkong – Jokohama – San Francisco – New York – London útvonalon. A történet egy része az akkoriban még a Brit Birodalom gyarmatként működő Indiában játszódik. A Bombaytől Kalkuttáig vezető utat elefántháton teszik meg a szereplők, amikor megpillantanak egy díszes menetet, ahol Kálí istennő szobrát díszes szekér szállítja, mögötte kábultan egy fiatal nő (Auda hercegnő) lépdel, akinek elhunyt férjét gyaloghintón cipelik. „Szütti” – állapítja meg a társaság. A szütti nem más, mint a szatí (igaz nő), a hagyományos indiai nőideál, amit az angolok az özvegyégetés fogalmával kevertek össze.

Megjegyz.: A regény nyomán készült rajzfilmsorozatban a fiatal nőt Romy hercegnőnek hívják, akit a máglyahaláltól ment meg Willy Fogg és Rigodon (alias Passepartout).

A szatí elnevezés Szatí istennő nevéből alakult ki és formálódott a női eszménykép fogalmává. Szatí Siva első felesége volt, akinek apja, Daksa többször is becsmérelte férjét. Szatí megelégelte apja bántó szavait, mellyel férjét a gúny és megvetés tárgyává tette, ezért dühében tűzbe ugorva, más forrás szerint belső tüzét felerősítve, semmisítette meg önmagát. A gyakorlatba is átkerült szatí valójában a házastársi hűség magas fokának szimbóluma volt, mely később kiegészült azzal, hogy a hűséges feleség kész volt a férjét követni a halálba is. Az „özvegyégetés”nek nevezett rítus egyes hindú közösségekben nem volt több mint szimbolikus ceremónia, azonban más esetekben valóban sor került – az önként vagy erőszak nyomására vállalt – máglyahalálra. Ennek társadalmi vetülete is volt, hiszen egy özvegyasszony a közösség kivetettjeként kénytelen volt elmenekülni, anyagi támasz hiányában önálló boldogulására nem volt esélye, nem házasodhatott újra. A szatí szertartást Viktória királynő 1861-ben betiltotta, de még az 1980-as években is volt rá példa. Napjaink Indiájában a megözvegyült nők számára némi kiutat jelenthet, ha a számukra létesített templomokba vonulhatnak vissza. Krisna szent városa, az észak-indiai Vrindávan (ahonnan én is származom) a hindú özvegyasszonyok zarándokhelye, ahol letelepednek és életük hátralevő részét leélik. Ezek a nők életükben és halálukban egyaránt megvalósítják a hűség magas fokát. Egykoron elhunyt társaiknak pedig az úgynevezett szatí kő állít emléket.

És hogy mik a hagyományos női szerepek Indiában? Gyertek és nézzétek meg a 2018 májusában nyíló ISTENǀNŐ. A Déví-kultusz és a hagyományos női szerepek Indiában című kiállításunkat.

http://www.hoppmuseum.hu

web slide_kicsi

Nőnap” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Új írása

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Powered by WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: