Ősz

Már egy ideje beköszöntött az ősz. Olykor hideg, máskor meleg szél fúj, de a színek mindig csodásak. A napokban az őszi múzeumkert hulló leveleit nézve elhatároztam, hogy erdőfürdőt veszek.

osz a muzeumban

Hallottatok már az erdőfürdőzésről? Ennek tudománya és művészete van. Japánban sinrin-joku a neve, és a természet, az erdő közelségében megtapasztalható szépség és univerzum misztikumával kapcsolatos. Nem testgyakorlásról szól, hanem csak hagyjuk, hogy körül vegyen minket a természet. A lényeg röviden, hogy az erdő egy terápiás hely. Úgy éreztem, hogy most nagy szükségem van a feltöltődésre, úgyhogy búcsút vettem a ház cicájától és elindultam az erdőbe.

cicavizio

Egyre beljebb és beljebb haladtam, bele sem gondolva, hogy ki is kell onnan jönni. Néha megpihentem egy kidőlt fán, máskor egyensúlyoztam rajta, de volt, hogy egy esőházikó előtti padon üldögéltem és csak hagytam, hogy a szoknyámat fújja a szél.

 

Már alkonyodott, mire kiértem az erdőből, de cseppet sem féltem, minden nagyon nyugodt volt.

Az úton hazafelé mécsesekkel, gyertyákkal kivilágított ablakokat láttam és fényárban úszó sírkertet, mindenszentek ünnepének emlékére.

Divali

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Powered by WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: